Egy bizonyos korszakban, az egyik birodalomban április elsején ünnepelték az Új Évet.

Nem fogom megérteni soha, de nem is akarom már, hogy miért tolódott el oly nagyon ez az időpont. Talán mert bizonyos érdekek így kívánták, vagy talán az idő fogalmának tökéletlensége, pontosabban az idő valódi ismeretének a hiánya. Talán az utóbbi.

Az embernek mindig kellett a viszonyítási pont, hogy kimozduljon, talán kivétel a lusta ember.

Erre alapozta létét, és ha netán csendben kell maradnia pár percet már nem érzi a gravitációt és inkább zajt csap maga körül.

Mégis ez a mostani ünnep, amit húsvétnak nevezünk, számomra a csendet jelenti. Ahol lakom város-falu, többnyire vidékiek laknak, pontosabban faluról jött emberek. Olyanokról beszélek akik a kapa mellől egyik napról a másikra beköltöztek egy "társasházba". Ezért lett a falu "város-falu". Nos ilyenkor ezek az emberek hazamennek. No persze nem a kapa mellé, csak valahogy hiába a "világvárosi" élet, az ünnep csak a kapa melletti szülőhelyen marad az igazi. Azért aztán az olyan városon született embernek mint én, nagyon jól esik ez a csend, ami körülveszi ezt a helyet ahol lakom.

Ezért jó ez az ünnep is. Ugyanis az igazi értelmét tulajdonképpen nagyon elnyomták és elferdítették, ezért nem veszek részt aktívan az egész hercehurcában.

Higgyetek nekem amikor azt mondom, hogy a csendben meglelsz sok választ amit kevesen tudnak megadni életünk folyamán. A saját elménkben, szívünkben, lelkünkkel való kapcsolatunk által lelhetjük meg...