Spontán idézetek, olvasás közben kiemelt vagy éppen valahol rátalált idézetek. Nem mindig ismert, közhelyé vált idézetek olvashatóak majd. Kellemes olvasást.
Mivel a film elmondja a lényeget nem akarom megismételni. Sokan nem merik vállalni a felelősséget, még annyira sem hogy végignézzék. Sokakat megdöbbent és megijeszt az igazság és a nyíltság. Ez nem összeesküvés-elmélet, legfeljebb azoknak akik a biztonság illúziójában élnek azáltal, hogy van mit a levesbe aprítani, talán valamivel több mint az átlagnak.
Számomra néhány gondolat nem volt meglepő vagy újdonság. Sőt, már 25 évvel ezelőtt végig mertem gondolni néhányat ezek közül. Akkoriban még kamasz voltam, de épp az Isten tagadás kellős közepében éltem. Miután megtagadtam Istent, legalábbis azt az Istent akit a plébános akarta velem megismertetni. Persze azért megpróbálkoztam annak elfogadásával, de ahhoz hogy meggyőződéssel menjek végig az ő vallási vonalán még meg kellett volna válaszolnia néhány ártatlan kérdésem. Gondoltam én, hogy ártatlan, de amint a logika halvány árnyékába jutottunk, máris elakadtunk az amúgy addig is logikátlan magyarázatokban. Mivel nem kaptam értelmes, az én akkori értelmi szintemnek megfelelő válaszokat, kénytelen voltam elszakadni újra attól az isten képtől, hisz azt a végső választ kaptam, hogy nem kell mindent megkérdezni és megérteni, csak el kell fogadni. Nos ez nekem soha nem volt elég. Kevésnek tartottam a keresztény tanításokat arra, hogy értelmes kielégítő válaszokat adjon, főleg egy nyugdíj előtt álló plébánostól. Egyáltalán miért megy nyugdíjba egy pap, lelkész vagy hasonló hivatástudatú ember, hisz ez nem olyan mint egy bányász vagy akármely más szakma. Mindegy.
Miután szakítottam a Katolikus egyház tanításaival, sokáig nem érdekelt már Isten és annak keresése. Nyilvánvaló volt számomra, hogy abból kiindulva amit tanítanak egy elhagyott nyáj vagyunk akit elhagyott a pásztor, ismeretlen ok miatt. Kész. Evvel lezárult számomra a vallás és a hit kapcsolata ill. kapcsolatlansága.
Amikor 19 éves koromba apám fogta magát és itt hagyott magunkra a 3 kisebb testvéremmel és anyámmal, nem voltam elkeseredve. Legalább megmenekült ebből a szaros világból, gondoltam akkor. Ezután még annyira sem gondoltam, hogy a vallások által ismertetett Isten ugyanaz mint amire én gondolok. Nem sokat kutatgattam, abban az időkben nagyon nehéz volt Erdélyben olyan irodalmat találni ami kinyitotta volna a csipám. Nem voltam anyaországi kapcsolataim ezért nem is jutottam hozzá semmi irományhoz.
Nehéz volt elmondani a saját gondolataim az életről a miértről és arról, hogy kik vagyunk merre tartunk. Kevés barátom volt és azok akikkel szót értettem valahogy mindig idő előtt eltávoztak. Néha nem éppen méltó módon. Magyarul azt mondhatom, magányos voltam amióta csak az eszem tudom, de nem hódoltam be egyetlen rendszernek sem. Persze ennek az az eredménye, hogy az ember magára marad. Ezért is félelmetes az amit a fenti film is sugall. Nehéz lecsatlakozni és egy másik szintre csatlakozni. Buddhának is kellett egy kis idő. Csakhogy ez az idő már lejáróban.
Mindig is azt vallottam, hogy az emberiség megérdemli a sorsát. Nem kell mindenkinek felébrednie, de a lehetőség ennek a felvállalására megadatik mindenkinek.
